Ennek a mondatnak nagy a jelentősége, ha tényleg így gondolják az utánpótlásban dolgozó kollégák (vezetőket is beleértve), és ennek szellemében is cselekszenek. Na, de nézzük is miért írom ezt így?
Figyelemmel követem a magyar labdarúgást, és időről időre szembe jövök ezzel az utánpótlásképzést érintő témával.
Az utánpótlásban a „nem az eredmény a fontos” képzési elvet azt gondolom, hogy jó páran félreértelmezik a fiatalabb korosztályok képzésében. Vannak olyan klubok, akiknek utánpótlás vezetői, edzői ezt hangoztatják, ugyanakkor az abszolút ellenkezőjéről tesznek tanúbizonyságot, amikor a tettek mezejére lépnek.
Büszkén posztolják az aktuális mérkőzés eredményét, győzelmeket, torna sikereket a közösségi oldalakon és/ vagy a klub hivatalos honlapján. És akkor még nem is láttuk a „meccselést”…
A fiatal labdarúgók képzésének szempontjából teljesen mindegy az, hogy a „mondom, de nem azt teszem” jelenség miért történik! Illetve a játékosoknak nem lenne mindegy…
Az eredménykényszer, az ego (edző), a szülői behatás, de lehet csak szimplán a „nem az eredmény a fontos” részletesebb magyarázatának a hiánya okozza a félreértést.
A következő nyolc pont után egyértelmű választ kap bárki arra, hogy az adott klubnál, csapatnál ténylegesen a játékosképzés , és nem a mérkőzések eredménye a prioritás.
Ne értsd félre! Soha nem hangoztatjuk a játékosoknak, hogy az eredmény nem lényeges! Igen, meg kell próbálni a legjobbat nyújtani a pályán, a gyerekeket arra ösztönözni hogy rúgjanak minél több gólt ha lehet!
De mindezeket úgy teszem a fiatalabb korosztályoknál, hogy az alábbi nyolc íratlan szabályt nem szegem meg!
1. Egyenlő játékidő biztosítása
A szezon folyamán egyenlő, közel azonos játékpercet játszik minden játékos, egyéni képességektől függetlenül.
2. Posztok rotálása
Minden játékos megkapja a lehetőséget a szezon folyamán hogy minden poszton játszon, azokat kipróbálja , és tapasztalatot szerezzen.
3. Minden játékos egyenlő
Minden játékos- képességektől függetlenül- egyformán fontos, és kap szerepet a csapaton belül. Mindenki ugyanazt a figyelmet kapja az edzőtől edzéseken és mérkőzéseken egyaránt.
4. Szabad döntéshozatal
Az edző engedi hogy játékosai szabadon kísérletezzenek edzéseken, mérkőzéseken egyaránt. Nem kontrollálja, irányítja őket mikor, mit csináljanak. Meghozhatják szabadon a döntéseiket. Ha rossz döntést választanak, abból biztos hogy tanulni fognak a jövőben.
5. Az egyén a legfontosabb
Legelőször az egyénben gondolkodik az edző, majd aztán a csapatban. Az egyének fejlesztésén van a hangsúly!
6. A játékosok fizikai felépítése nem elsődleges
Nem a korosztályához képest magas, erős gyerekek testi fölényét használja az edző a sikerhez. Magyarán nem azért skatulyázik be egy játékost, és marad minden mérkőzésen védő mert ő jelen pillanatban a legmagasabb, legerősebb.
7. Az edző nem rohangál, ugrál, ordítva „meccsel” a pálya szélén
Elfogadja az edző hogy a fiatal játékosok egy tanulási folyamatban vannak, a mérkőzés csak egy állomása a képzésnek. Engedi hogy a játékosok élvezzék a játékot, és ne érezzenek bármilyen nyomást az edző felől.
8. Az edző nem hibáztatja, nem szidja le játékosait
Ezzel kapcsolatosan már írtam egy cikket, a részletek a linkre kattintva találhatók:
Ha mind a nyolc kritérium ki van pipálva, akkor ki lehet jelenteni, hogy nem a győzelem a legfontosabb az edzőnek az U6- U13 korosztályokban.
Ami még fontos hogy ne veszítsük el hitelességünket, tehát ha kijelentünk bármit is, mint a képzési filozófiánk része, ahhoz maximálisan tartsuk is magunkat!
Sok sikert!
